A ciklusról ájurvédikus szemüvegen keresztül

Az ájurvéda a menstruációt egyfajta tisztulási folyamatként értelmezi, ami nemcsak fizikai, hanem energetikai szinten is végbemegy. 
Az energiaáramlás ilyenkor megváltozik testünkben: a lefelé-kifelé áramló energia dominál (apána váju).
Minden, a természetes áramlást megakasztó eljárás ebben az időszakban nem javasolt beavatkozásnak minősül a természetes rendbe.
Ilyenkor érdemes kerülni a túl intenzív mozgást, a fordított testhelyzeteket, a gátizmok edzését és a gyökérzár (múlá bandha) alkalmazását. 

A menstruáció megértéséhez röviden bemutatjuk az apána váju természetét.
Az apána váju testünk folyamatait működtető ötféle váju (életlevegő) egyike.
 Az ötféle életlevegőt az éter – az anyagi világ legfinomabb eleme – alkotja.
Az apána váju lefelé és kifelé mozog a testből, és a küldök alatti területen működik. Feladata a vizelet, a széklet eltávolítása, de a petesejt és a spermiumok mozgását is ez az erő határozza meg. 
Amikor  az apána váju egyensúlyban van, jól irányítja a menstruációs vér áramlását, így járul hozzá a jó egészségi állapothoz és a hosszú élettartamhoz.
A menstruációs ciklus számos rendellenessége az apána váju egyensúlyának megbomlására vezethető vissza: szintje lehet túl magas, vagy túl  alacsony, áramlása lehet blokkolt, vagy megváltozott irányú.
A nők mindössze 30% -a hozza a 28 napos menstuációs ciklust, ami az apána váju változatosságának tudható be.

Az ájurvéda szerint a sakti prána a méhben fészkel, és a női egészségét minden szinten meghatározza. Az ájurvéda azt tanítja, hogy az érzékenység és az érzelmek folytonos ár-apálya a nők DNS-ébe van kódolva. Ez az örökké  érzelmesség teszi őt gyönyörűvé.

Ez határozza meg pszichikai természetét, a kozmoszhoz való viszonyulását, pszichés természetét. Emiatt intuitív és empatikus.

A menstruáció egy természetes képesség a méreganyagok, az érzelmek és a fizikai blokkok elhagyására. A test megtisztítja és megfiatalítja magát a menstruáció alatt, a sötét hold időszakában. Ha nem használjuk ki ezt az időt, fenyegetjük a bennünk létező létfontosságú sakti pránát. Megzavarjuk az energiaszintünket, és kilépünk abból az erőből, ami természetességre hangolva vezetne minket.

Azáltal, hogy kihasználjuk ezt a természetes ingadozást (azaz az újholdkor pihenünk többet, és teliholdkor vagyunk aktívabbak) fokozni tudjuk a sakti pránát, és megtartjuk a harmóniánkat.