Egyes afrikai törzsek úgy vélik, hogy ha egy menstruáló nő megosztja az ágyát vagy az ételt egy férfival, akkor ezzel  csökkenteni fogja a férfi férfiasságát.
Az Ubangui törzs tagjai úgy vélik, hogy ha egy nő menstruációja ideje alatt a családnak ételt készít, akkor az azt elfogyasztó házastársa megsérül a háborúban, és menthetetlenül elvérzik.

A Talmud szerint, ha egy a menstruációját kezdő nő két férfi között haladt el, akkor ez egyik férfi biztosan halál fia lett. Ha ugyenez a nő ugyanebben a szituációban már a menstruációja végén tartott: a férfiak kisvártatva tutira verekedésbe keveredtek. 

Emellett egyes kultúrákban azt hitték, hogy nem csak a menstruáló nőt lengi körül valamiféle misztikus ártó köd, de maga a menstruációs vér is mérgező természetű. Az idősebb Plinius a Naturalis Historia című könyvében felsorolta a menstruáló nők „veszélyeit”: „[…] a bort ecetté változtathatja, a tükröt eltörheti, a vasat és  az állatbőrt tönkreteheti, az eget elsötétítheti, a termőföldet terméketlenné teheti, a gyümölcsök hatására leesnek a fákról, a méhek megdöglenek, az állatok elvetélnek.” (1)

Hasonló hiedelmek terjedtek el a középkori Európában, ahol azt hitték, hogy a menstruáció megakadályozza a magok csírázását, megsavanyítja a mustot, behomályosítja a tükröket, a vasat elrozsdásítja, a bronzot megfeketíti. Emellett a menstruáló nők közelsége a készítés alatt álló ételeket tönkreteheti, a konyhai eszközök romlanak, a növények elsorvadnak, és azt hitték, hogy egy beteg súlyosbodik, ha a menstruáló nő volt a közelében.

A példák sora, ezzel korántsem ér véget, de nézzünk meg a másik oldalt is.