Ájurvéda intro

Az Ájurvéda tanai szerint a normalitást egyénileg kell értelmezni – vagyis nem a többség számára közös kategóriákba igyekszik beszorítani, hanem személyre szabott javaslatokat ad, figyelembe véve az adott egyén fizikai és mentális aspektusait is. A három dósa, a hét dhátu (testszövetek) és a három mala (salakanyagok) rendszerén keresztül közelíti meg az emberi testet (és szellemet), illetve annak egészségét. 

Az univerzális életerő három különböző minőségben testesül meg, ezeket dósáknak nevezzük. E három rendező elv a váta, a pitta és a kapha dósa.

Ennek a három erőnek vagyunk az egyedi kombinációi, ezek egyensúlyi állapota a prakriti, a születéskori alkatunk – amit apától és anyától kapunk. 
A három dósa aránya és ereje folyamatosan változik bennünk a környezetünktől, a táplálkozásunktól, rendszeres, vagy éppen rendszertelen szokásainktól, az évszaktól, az életkorunktól és megannyi más tényezőtől függően.
Az egyensúlyhiányt legjobban e három dósának az aktuális állapota mutatja meg, vagyis a vikriti, ami az eredeti állapotából kibillent alkatot jelenti. 
Mindannyian egyedi kombinációi vagyunk a három dósának, és egyedi ezek egyensúlyhiánya is, így az egészséghez vezető utunk is egyedi, melyhez szükséges saját prakritink és vikritink megértése. 

A malák (salakanagok): vizelet (mutra), izzadtság (szvéda) és széklet (puris).
A malák a hét dhátuban lezajló anyagcsere folyamatoknak azon termékei, melyekre a testnek nincs szüksége, a szervezetünk ezeket eltávolítja magából. 
Hogyha a malák valamilyen okból nem tudnak megfelelően ürülni, az egyensúlyi állapot felborul (pl. székrekedés). 
A három rendszer kölcsönhatása határoz meg mindent az emberi testben. A dhátuk szerepe alárendelt a dósákhoz képest.
A szövetek (dhátu) a végrehajtók, azt teszik, amit a dósák mondanak nekik, és ezeknek megfelelően hozzák létre a malákat.
A testszövetek helyzete semleges, nem irányítják a testben zajló folyamatokat. Ezek a test által megtartott anyagok, amelyek folyamatosan megújulnak és pótlódnak. 

Az Ájurvéda a különféle működés szerint hétféle dhátut, szövetet határoz meg, a többi szövetre úgy tekint, mint másodlagos szövetekre (upadhátu), a hét fő dhátu melléktermékére. A hét szövet egymást táplálja, mindegyik a sorban utána következőt. 
Olvasd el az erről szóló bejegyzést itt.