IMGP5070

jóga

Az érintésről

Jógaórán gyakran előfordul, hogy az oktatóval, vagy páros (kontakt) jóga gyakorlat esetén egy másik gyakorlóval fizikai kontaktusba kerülünk. 
Vannak emberek, akik ettől nem érzik jól magukat, nem szeretik, ha idegenek érintik őket, illetve nekik kell megérinteni idegeneket. Az elmélyülés és másikra figyelés helyett inkább erre fókuszálnak, ami azon túl, hogy kibillent a gyakorlás hangulatából, veszélyes is lehet, mert sérülést okozhat. 
Amennyiben a gyakorló az érintkezést kellemetlenül éli meg, tanulságos is lehet abból a szempontból, hogy milyenek a szociális kapcsolatai (amiken akár változtathat is azzal, hogy újra és újra megpróbálja a kontaktgyakorlást).

A másik ember érintésétől való viszolygás feloldása fontos. Amennyiben ez a higiénia hiánya miatt van, erre egyértelmű választ ad az astánga jóga második lépcsőfoka, a jógi életmódjára vonatkozó előírások (nijáma) első pontja, a tisztaság betartása (saucsa), ami testi és mentális szinten is értendő. Mi van olyankor, mikor az érintés elfogadásától, annak adásától, vagy épp mindkettőtől tartózkodik valaki, milyen pszichés tényezők húzódhatnak a háttérben? 
Dr. Nyitrai Erika pszichológus a Miért félünk az érintéstől című cikkében erről azt írja, hogy bizonyos jellemvonások megnyilvánulási formája az érintés kerülése, melyet kutatások igazolnak. Bármi legyen az oka az érintéstől való tartózkodásnak, mindenképpen érdemes elgondolkodni rajta. A nem-kommunikáció is kommunikáció. Az érintésünk mesél rólunk, az élethez, élményekhez, barátsághoz és szeretethez való viszonyunkról. Az érintés beindít olyan ideg- és immunrendszeri folyamatokat, melyek hatással vannak testi fejlődésünkre, jóllétünkre és gyógyulásunkra, ugyanígy annak hiánya is. Magzatkorunktól az utolsó óránkig kísér minket a különböző érintések és kapcsolatteremtés iránti vágy, életkorunktól és élethelyzetünktől függően változó jelentéssel és jelentőséggel. Az érintés nemcsak szükséglet, hanem jelzés is, mellyel kifejezhetünk szeretetet, lelkesedést, bizalmat, örömöt, támogatást, vigasztalást, együttérzést, gondoskodást, figyelmet, vagy éppen büntetést. Az érintéshez való viszonyunkat a neveltetésünk és a kultúránk is meghatározza.
Az érintés mindig a jelenben történik. Akár tudatosak vagyunk róla, akár nem, hatalmas ereje van, érinteni csak most lehet.